Szürkebarát

Grauer Mönch, Grauer Burgunder, Pinot Gris, Pinot Grigio. Rengeteg féle ismert név, és nem véletlenül, mert ez az a fajta, amelynek legalább három, különböző és markánsan eltérő borkészítési módja, stílusa terjedt el a világban. Ennek alapja, hogy a fajta, és az abból készített bor nagyon jól bírja az érlelést (akár hordóban is), friss, reduktív borként ugyanakkor szép fajtajegyekkel rendelkezik, míg kiváló cukorgyűjtése okán alkalmas természetes édes borok előállítására is.

Érlelt, akár hordóban, akár saját finom seprűjén szépen fejlődött tételeként leginkább a stájer, valamint rhenhesseni, pfalzi és badeni német területeken, valamint Elzászban népszerű. Friss, reduktív borként, azaz „Pinot Grigio” stílusként Észak-Olaszországban fejlesztették ki, Dél-Tirolban és Friuli-Venezia-Giulia tartományokban. Ugyanakkor főként a német területeken (fél)édes változata is dívik, amelyek a szép savtartalmuk révén nagyon jól eltartható és iható változatnak tekinthetőek.

Magyar vonatkozása: Badacsonyba az elterjedt nézet szerint IV. (Luxemburgi) Károly német-római császár hozta (1375 körül), méghozzá mindjárt Badacsonyba. Innen vitte majdnem „vissza” 1568. környékén Lazarus von Schwendi császári diplomata, V. Károly, I. Ferdinánd és II. Miksa császárok szolgálója Elzászba. Maga a fajta ugyanis a Pinot család részeként, szintén burgundiai „születésű”, leginkább a Pinot noir egy természetes mutációja.