Rendkívül dinamikusan növekvő területű világfajta, az utóbbi 2-3 évtized egyértelmű legnagyobb nyertese (a területi növekedést tekintve) a fehérek között. Ma már a második legnagyobb termőterülettel rendelkezik a Chardonnay után. Gyakorlatilag minden jelentősebb bortermő országban előfordul, a világhírű termőhelyei Új-Zéland (Marlborough), Chile (Coquimbo), valamint Európában Rueda (Spanyolország), Stájerország (Ausztria) és Friuli (Olaszország).
No, és természetesen „szülőhelye”, a Loire völgye, annak is a Centre-Loire régiója, ahol elindult hódító útjára, a Traminer és a Chenin Blanc természetesen kereszteződéseként.
Nem nagyon van még egy szőlőfajta, amelynek bora ennyire markáns különbséget mutat az északi és a délibb termőtájakon. A hűvösebb, északi féltekés termőhelyein a zöldpaprika, zöldbab, zöldspárga, zöld fűszernövények és a fű jelentik a fő csapást. Az újvilági, déli féltekés borok viszont a trópusi gyümölcsökre, a licsire, ananászra, passion fruit-ra hajaznak, némi dinnyével karöltve.
Ha Sauvignonról van szó, akkor ételpárosításnál szinte mindenki betéve említi meg a központ Loire-völgy klasszikus párosítását, a friss kecskesajttal (a Crottin de Chavignol-lal). A friss, intenzívebb sajtok mellett intenzív halételekhez, fűszeres-zsírosabb kelet-ázsiai ételekhez is kiváló választás. Főként meleg nyári napokon meg jól behűtve önállóan is.